Miután kialakultak a csapatok, kezdődhetett a verseny… Hét állomáson kellett megmutatniuk tudásukat és ügyességüket. Az állomások a plébánián, a templomban, a templomkertben, a játszótéren és a kálvárián voltak. A megoldandó feladatok központi témája a Szentírás volt, hiszen ez az egyházi év a Biblia éve. Megoldottak a gyerekek TOTÓT, képrejtvényt, betűrejtvényt, idézeteket gyűjtöttek a Bibliából. Emellett fára másztak, mint Zakeus; halásztak, mint az apostolok; korsókat töltögettek, mint a kányai mennyegző vendégei; almát ettek, mint Ádám és Éva – csak hogy néhányat említsek a feladatok közül. Még kincset is kerestek a kálvárián ami természetesen maga a Szentírás volt.

Jó érzés volt látni, ahogy mindenki izgatottan sietett állomásról állomásra, gyűjtögette, számolgatta a pontokat a menetlevelén: vajon ennyi elég-e a győzelemhez?

Jó volt látni az örömöt s a büszkeséget az arcokon, mikor az utcákon, a játszótéren lévő gyerekek kissé talán irigykedve kérdezgették mit csinálunk, s körénk gyűltek szurkolni az ügyességi feladatoknál.

Jó volt érezni, hogy összetartozunk, együtt vagyunk, hogy valami, valaki összeköt bennünket: hogy mi mindnyájan Jézushoz tartozunk.

Ezt vallottuk meg a játék során, s vallottuk meg a közös szentmisén a verseny végezetével. Talán mindegy is volt már, hogy melyik csapat győzött, hiszen egy mozgalmas, vidám délutánt töltöttünk együtt mi: Isten gyermekei.

Reméljük lesz folytatás, s ezentúl minden évben megrendezzük majd a hittanosok versenyét!

Kapcsolódó anyagok: képek